Ma megérkeztem. Mivel tömegközlekedéssel jól eltalálok mindenhová itt Londonban, ezért ma is azt használtam. Már a metrón láttam a plakátokat, amik arról tudósítottak, hogy 150 éves a londoni metró. Kicsit olvasgattam, na nem mély kutatásról van szó, de érdekes lehet, így megosztom amire én is rácsodálkoztam.
Ez a világ legrégibb metrója a maga 150 évével. És a leghosszabb is. A sínek több, mint 50 %-a a földfelszínen fut.
Az alábbi linken található kisfilm a 100. évfordulóra készült.
Nyelvgyakorlásnak sem rossz!
Az első metrószerelvény.
A II. világháború idején London bombázásakor sok ember talált menedéket a metróban. A következő kép akkor készült.
A City Lit híradása szerint a bombatámadások alatt sem szünetelt a tanítás az intézményben, viszont a helyszínt a körülmények miatt megváltoztatták. Az elbeszélésekből lehet tudni, hogy a Holborn és a Covent Garden metróállomásokon tartották a foglalkozásokat, miközben a tetőről a bombák zaját lehetett hallani.
Nagyon könnyű tájékozódni a kiírások illetve az ingyenesen minden állomáson elérhető kis térképek segítségével. A jobb oldali képen a 11 metróvonal elnevezése látható, a hozzá tartozó színekkel. Mivel egy -egy utazás hosszabb időt is igénybe vesz, ezt az időt sokan sok mindenre használják a metrón is. Először is mindenki hallgat valamit és/vagy olvas. Ezen kívül gyakran láthatunk sminkelő hölgyeket, ilyenkor a tömegben előkerül a kis neszesszer, tükör stb.. és teljes nyugalommal folyik a szépítkezés. Olyat is láttam már, hogy valaki egy teljes manikűrt lebonyolított Ealingtől az Oxford Street-ig. Az egyes állomásokon sokszor egészen jó zenéket is hallhatunk, erre vannak kijelölt területek, szóval nem zavarja el őket senki.
Egy kis hangulat:
No comments:
Post a Comment